A Tokaji Kutatóintézet Szőlészeti és Borászati Kutató Nonprofit Kft múltja

Éles Sándorné - Bihari Zoltán

Intézetünk ezen a néven ugyan csak 3 éve, 2011-ben alakult meg, de az intézet ha nem is jogutódja, de mindenképpen szellemi örököse az 1872-ben Tarcalon megalakult Vegykísérleti állomás és Pincemester képző Intézetnek. Nos ilyen néven egy évig létezett ez az intézmény, majd ennek alapjain alakult meg a tarcali Magyar Vincellérképezde (Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola. Feladatául azt kapta, hogy Tokaj-Hegyalja „szőlőművelő közönségét” oktassa és az új technológiákat elterjessze. A vincellérképző nagyszerűen ellátta a feladatát, ott színvonalas oktatás folyt. Az intézmény fontos szerepet vállalt a filoxéra elleni küzdelemben, majd rekonstrukcióban. 

 

A Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola

 

A II. Világháború végén szünetelt az oktatás, majd 1947-től Állami Kertész és Szőlészképző Iskola néven folytatta tovább az oktatást. 1949-től Mezőgazdasági Gimnázium néven, 1950-től Mezőgazdasági Technikumként működött tovább az intézmény. Az intézet 1953-ig volt Tarcalon, majd 1954-től kezdődően ennek jogutódjaként Sátoraljaújhelyen az Élelmiszeripari Szakmunkásképzőben képezik hegyalja mezőgazdasági szakmunkásait.

A tarcali szőlész-borász oktatásnak, és részben tudományos tevékenységnek tehát ekkor vége szakadt volna, de a 1949-től kezdte meg a budapesti székhelyű Szőlészeti Kutató Intézet a működését 9 vidéki telephellyel. Ennek egyik telephelye Tarcalon létesült. A telephely célja egy kutatótér kialakítása volt, ahol a gépesítésre való átállás előnyeit szerették volna bemutatni, nagyüzemi körülmények között. A központi épület a Rákóczi borház lett, szőlőterülete pedig a Szarvas-dűlőben 33,6kh termő és 6,5 kh nem termő szőlővel. A későbbiekben a terület bővült a tolcsvai Pethő-dűlőben 15,5 kh-al. 1952-ben Tarcalon tovább gyarapodott a terület a Szarvas-dűlő körüli ingatlanokkal, mígnem 1961-re már 81 kh termő szőlőterületen gazdálkodtak. A központi épületben alakították ki az irodákat. Az intézet rendelkezésre állt egy kitűnő mikroklímájú pince is, mely korábban császári és királyi célokat szolgált.

Az üzemegység termelési és kutatási feladatokat is ellátott. Az átvett, hiányos, erodált bakművelésű ültetvények rendbetétele, tápanyag visszapótlása évekig tartott. A nagyobb sortávolságú ültetvények kialakítása és telepítése itt kezdődött meg Hegyalján. Kísérletként egysíkú, alacsony és középmagas művelésmódokat alakítottak ki. A talajmunka és a növényvédelmi munkák így gyorsabbá váltak.

Az első igazgató Lengyel Béla volt (1950-1966). A kutató munkatársak: Éles Sándor, Király Sándor, Kriszten György, Magyar István.

 

 

            

 

Lengyel Béla, az első igazgató

A kutatók szőlőtermesztés és borgazdálkodás témakörben tevékenykedtek:

Furmint klónok termésének értékelése az 1950-es években (középen: Holdvilág István agronómus, jobb oldalt Ács János)

Az 1958-ban megtartott Budapesti Nemzetközi Borversenyen 23 első díjat kapott a kísérleti telep.

1963-ban új, akkori szempontok szerint modern kutatóépületet építettek fel. 1966-1981-ig Brezovcsik László igazgató irányításával folyt a kutatói munka. Kutatótársai: Brezovcsik Lászlóné, dr. Kőszegi László, Mallár Imre.

 

Brezovcsik László igazgató

 

A Szarvas szőlőterület egy részének áttelepítése magas művelésmódra, erre az időszakra esik. A gondosan művelt szőlőterület és a növényvédelem fejlődése biztonságosabbá tette a szőlő termesztését. A korábbi években megkezdett kísérleti feladatok egy része tovább folytatódott:

1982-ben felszámolták a kutatói hálózatot, és a tarcali telep a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombináthoz került. A kutató munkát ezután másfél évig szüneteltették. Majd az intézet 1983 májusától a Borkombinát kutató állomásaként működött tovább Marcinkó Ferenc igazgató vezetésével, majd 1993-tól mint Tokaj Kereskedőház ZRT. egységeként.

 

Marcinkó Ferenc igazgató

 

Az intézet munkatársai voltak ekkor: Baracskai László, Mallár Imre, Szalmás Miklós, Szedmák Sándor. A Szarvas-dűlőn túlmenően a Kereskedőház ültetvényeiben is lehetőség nyílt kísérletek beállítására, megfigyelésére.

A ’90-es évek végétől a kutatást leépítették és egyedül a fajtagyűjtemény fenntartása és a fajtaérték kutatás maradt meg.

Ezt követően az intézetet ismét átszervezték, és 2005-2007. június 30-ig az FVM SZBKI Kecskemét Tarcali Állomásaként működött Müller István állomásvezető irányítása alatt. A szűkös anyagi keret minimális kutatómunkára adott lehetőséget:

 

Müller István igazgató

2007. július 1-től 2011. júniusáig a Központi Élelmiszerkutató Intézet (KÉKI) Tarcali telepeként tevékenykedett a Kutató Állomás. Kísérleti feladat végzésére már nem volt lehetőség, csak a termelési és fenntartási munkák folytak.

2011. augusztus 1-jén alakult meg a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, a Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alatt. Az intézet igazgatója dr. Bihari Zoltán lett. A borvidék szőlészeti és borászati munkáját segítő, gyakorlatban felhasználható kutatási célokkal indult újra a kutatói munka.

2016-tól kezdődően újabb néven és formában működik tovább az intézet: Tokaj Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Nonprofit Kft.

2017-től kezdődően új tulajdonosa lett a kutatóintézetnek, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa. Ebben az évben a nevünk is megváltozott, és ma Tokaji Kutatóintézet Szőlészeti és Borászati Kutató Nonprofit Kft. néven dolgozunk.

Ez után a kalandos múlt után egy jól beágyazott, tekintélyes intézeten dolgozunk. A célunk, hogy Tokaj-Hegyalját kiszolgáló, ugyanakkor nemzetközileg is elismert kutatóhellyé váljunk.